felizgul
felizgul [l-i] tárgyatlan ige fölizgul
Hirtelen izgalomba jut, izgatottá, idegessé lesz; izgalom fogja el. Felizgult az eseten. Felizgul a látványtól. || a. Nemi izgalomba jut. Az érzéki tánc közben felizgult. Az akt láttán felizgult.
felizgulás; felizguló; felizgult.
