feljár
feljár ige följár
1. tárgyatlan <Alacsonyabb helyről> vmely magasabb helyre jár. Feljár a harmadik emeletre. Kocsival járunk fel a hegyre. Feljár hozzá a barátja. || a. <Halott, babonás hiedelem szerint> sírját elhagyva (kísértetként) megjelenik az élők előtt. Feljár kísérteni. || b. <Vmely magasabb helyen lakó emberhez> többször felmegy. Feljár az orvoshoz.
2. tárgyatlan <Távolabbi kisebb helységből> vmely nagyobb városba, községbe, központi helyre, a fővárosba, ill. délibb helyről északibbra bizonyos időközökben v. állandóan jár. Sok szekér járt fel a városba hetivásárra. A környékbeliek feljárnak dolgozni a fővárosba. Pesten éltem, Debrecen | alig érdekelt … Hajnalka hugom … s anyuka | járt fel hozzánk (már nős voltam). (Szabó Lőrinc)
3. tárgyatlan <Gépi alkatrész, szerkezet> magától felfelé szokott mozogni v. elmozdulni, <vminek fedele> beavatkozásra könnyen felnyílik. A doboz rugós fedele feljár.
4. tárgyatlan (ritka) <Lábadozó beteg néha, bizonyos időközökben> felkel, és rövid ideig jár; néha fenn jár. A beteg már feljár. Nagyon sápadt volt, nagyon gyenge; de feljárt. (Mikszáth Kálmán)
5. tárgyas (ritka, népies) <Vmely teret, vidéket> bizonyos céllal bejár. Feljárják a határt. A tömlöcöket felnyiták, a várost feljárák, a boltokat bézáraták. (Mikes Kelemen) || a. tárgyas (ritka, régies) <Személyeket, tárgyakat> egymás után fölkeres, meglátogat. Éjjel feljárják a felállított tőröket. Mi tehát feljártuk hadnagyainkat. (Arany János)
6. tárgyas (tájszó) Feljár vmit: <tiszta v. elrendezett felületen> lépteivel nem kívánatos módon nyomot hagy. Sáros lábával feljárta a frissen súrolt padlót.
feljárt.
