félkegyelmű
félkegyelmű [ë-e v. e-e] melléknév és főnév (bizalmas)
I. melléknév (-en) [e] Zavaros v. gyenge elméjű, féleszű, hülye. Félkegyelmű csavargó, koldus. Ki ne ismerné … a félkegyelmű Csath Gergelyt? (Mikszáth Kálmán)
II. főnév -t, -ek, -je [e, e] Ilyen személy. Egy félkegyelmű … széltére szekvesztrálja [= bírói zár alá veszi] a honárulók javait. (Jókai Mór)
félkegyelműség.
