felkészültség
felkészültség [fëlkészültség v. felkészültség] főnév -et, -e [ë, e] (rendsz. egyes számban) fölkészültség
1. Annak az állapota, aki vmire fel van készülve (1–3). Harci felkészültség. A sereg felkészültsége kitűnő. Éppen elég … felkészültséget éreztünk arra, hogy bármely órában átköltözzünk az ősök kastélyába. (Móricz Zsigmond)
2. <Vmely szellemi tevékenységhez, alkotáshoz szükséges> képzettség, tudás. Alapos felkészültség; a művész mesterségbeli felkészültsége. Nagy tudományos felkészültséggel oldotta meg a kérdést.
felkészültségű.
