felmászik
felmászik tárgyatlan ige fölmászik, (régies) felmász
1. <Ember, állat felfelé emelkedő helyre, fára, falra> mászva felmegy. Felmászott a fára, a sziklára, a korlátra. A fiú … A fára már fel is mász, Anyjának ért epert ráz. (Fazekas Mihály) Egy gyermek felmászik a kerítésre: onnan néz be. (Gárdonyi Géza)
2. <Magasan fekvő helyre> fáradsággal, vesződséggel felmegy. Felmászik a toronyba. Felmásztak a Gellérthegyre. Az öreg paraszt dohogva mászott fel a lépcsőül szolgáló létrán. (Kuncz Aladár) Kétszáz rozoga falépcsőn kellett fölmásznia a negyedik emeletre. (Kosztolányi Dezső)
Szólás(ok): ld. uborkafa.
felmászás; felmászó; felmászott.
