felmentő
felmentő melléknév és főnév fölmentő
I. melléknév
1. Olyan, aki, ami felment (3), felmentést hoz, megszabadít, főleg ostromlot helyet, sereget. Felmentő csapat, sereg. A felmentő hajóhad minden ellenállás nélkül vitorlázott be a kikötőbe. (Jókai Mór) A török lovasok eltűntek. Bizonyos, hogy a felmentő had közeledik. (Gárdonyi Géza)
2. Olyan, ami vmi alól felment (1–2) vkit, ill. vmilyen felmentést tartalmazó. Felmentő irat, határozat, szó. A felmentő végzésben benne volt, hogy mikor adja át állását utódjának. || a. (jogtudomány) Felmentő ítélet: a vádlott felmentését kinyilvánító í.
II. főnév -t, -je (ritka) Felmentő (1) személy. Megérkeztek a felmentők. Felmentőink jőnek! … s azon pillanatban hallani lehetett a riadó dobpergést. (Jókai Mór)
