felnyomul
felnyomul tárgyatlan ige fölnyomul
1. Vmely helyre v. helyig előrenyomul, előretódul. A tömeg felnyomult az emelvényig. A köd a dombtetőre nyomult fel.
2. Meghatározott pontig, helyig rendsz. fegyveres erővel előrenyomul. Az őrség valamennyi épkézláb tagja, szuronyos fegyverrel vállán, felnyomult az udvarra. (Kuncz Aladár)
3. (sport) <A verseny bizonyos szakaszában> előretör, előnyösebb helyezést, helyzetet ér el. A hajrában felnyomult a bajnok mellé. A csapat a forduló elején a bajnokság közepére nyomult fel. || a. (átvitt értelemben, kissé választékos) Vmely vetélkedésben előnyösebb helyzetet ér el. A kisfiam a múlt évben közepes tanuló volt, de az idén a legjobbak mögé nyomult fel.
felnyomulás; felnyomuló; felnyomult.
