felőle [1]
felőle [1] [e-e] határozószó (személyragos) -m, -d, ..lünk, -tek [ë], ..lük. Nyomósítva: őfelőle, őfelőlük (Az én, te stb. személynévmásnak a felől névutóval nem használt kapcsolata helyett, néha a mutató névmással és e névutóval alkotott összetétel jelentésében)
1. A személyraggal jelölt v. az előzményekből ismert személy v. tárgy felől [1] (1). Felőletek jött az eső.
2. Mivel a szóban forgó személy, tárgy v. dolog nincs lényeges hatással a cselekvésre v. állapotváltozásra; tőle. Felőlem tehet, amit akar. Felőlem tanulhat; de éppen hogy nem akar! (Móricz Zsigmond)
3. A szóban forgó személy felől [1] (3); róla. A fia eltűnt a háborúban, s még nem kapott hírt felőle. Az urunk két óráig volt a mészárossal. Azt mondják felőlle, hogy több esze vagyon, mintsem egy mészárosnak. (Mikes Kelemen) Az éjjel is felőled álmodtam. (Gárdonyi Géza) Vajon csak énnekem olyan éles az emlékem felőle, hogy semmit nem feledtem annyi esztendő alatt? (Kaffka Margit)
