félrevisz
félrevisz ige
1. tárgyas Kissé távolabbi helyre visz. A sebesülteket gyorsan félrevitték az arcvonalból. Vigyétek félre a székeket, csináljunk helyet a táncosoknak! || a. tárgyas <Személyt> a többiektől, a társaságtól kissé távolabbra hív v. vezet. Félrevitte egy pár percre a sarokba, hogy zavartalanul beszélgethessenek. A gyulák és rabonbánok … közbeveték magukat és félrevivék a bajvívókat. (Jókai Mór)
2. tárgyas <Igavonó állat járművet> úgy húz, hogy a helyes iránytól jobbra v. balra eltér. A rudas mindig félreviszi a kocsit. || a. tárgyas <Ló lovast> nem a kívánt irányba visz, hanem jobbra v. balra tér vele. Akaratos jószág, minduntalan félreviszi a lovasát. Hol megállt vele a ló, hol meg félrevitte. Látszék, hogy nem mestersége a lovon ülés. (Jókai Mór)
3. tárgyas (átvitt értelemben) <Beszédet, beszélgetést> az eredeti tárgytól eltérít, másra terel. Ravasz fordulatokkal, szólamokkal félrevitte a beszélgetést. Észre lehetett venni, hogy valamit titkolnak, el akarnak simítani, félrevinni a beszédet. (Jókai Mór)
4. tárgyas (átvitt értelemben) <Dallamot, rendsz. együttes éneklésben> az eredeti hangmagasságtól, dallamtól eltérve, hamisan énekel tovább, és esetleg társait is eltéríti. Félreviszi a dallamot, az éneket, a nótát. Az öregasszonyok félrevitték az éneket. Baj volt a kisebbekkel, azok mindig félrevitték a dalt. (Jókai Mór)
5. tárgyatlan <Lőfegyver> félrehord. A puskája félrevitt, a golyó a fa törzsébe fúródott.
félrevitel; félrevivés; félrevivő; félrevitt.
