felsőfok
felsőfok főnév, (ritka) fölsőfok (nyelvtudomány)
A melléknévnek v. ritk. más fajú szónak az az alakja, amely a szó alapfokában kifejezett tulajdonságnak az összehasonlítottak közötti legnagyobb mértékét jelöli (pl. legnagyobb, legfelső, leghátul, legkevésbé). ® Nyomatékos felsőfok. || a. (átvitt értelemben) Felsőfokban beszél: elfogultságában túlzó kifejezéseket (pl. melléknevek felsőfokát) használva beszél.
felsőfokú.
