felsőség
felsőség [ë v. e] főnév -et, -e [ë, e] fölsőség (ritka, régies)
Felsőbbség (1–2). [Coriolanus] Rómának az, mi A halnak a sas, mely megfogja azt Felsőségénél fogva. (Petőfi Sándor–Shakespeare-fordítás) A felsőség … talán el is engedi a büntetésünket. (Mikszáth Kálmán) Telkük … hátával a méltsás [= méltóságos] úr telkére feküdt. A jegyző igen tartott a felsőségtől. (Petelei István)
felsőségi.
