felsülés
felsülés főnév -t, -ek, -e [ë, e] fölsülés
A felsül (2) igével kifejezett történés, ill. ennek eredménye; kudarc, sikertelenség. Szándékával, tervével való felsülés. A gavallér felsülésén mindenki kacagott. A rendőrfőnök, hogy tökéletes legyen a magyar csendbiztos fölsülése, … felöltöztetett két közönséges rendőrt csirkefogónak. (Mikszáth Kálmán)
felsülési.
