felszít
felszít tárgyas ige fölszít
1. <Parázsló v. kialvóban lévő tüzet> lángra lobbant, feléleszt. A kovács fújtatójával felszította a pislákoló tüzet. Felszította a vasalóban a parazsat. Ülj mellém a kandallóhoz, Fel van szítva melege. (Kisfaludy Sándor) Szítsd fel a parázst, és emlékezzél rólam. (Tompa Mihály)
2. (átvitt értelemben, választékos) <Ellenséges indulatot, érzelmet, szándékot> újra felkelt, felgerjeszt. Felszítja a gyűlöletet, a haragot, a viszálykodást. E gondolat keserű elszántságot szított föl szívében. (Eötvös Károly)
felszítás; felszítható; felszító; felszított.
