feltáplál
feltáplál tárgyas ige föltáplál (régies, választékos)
1. Táplálva felnevel vkit, vmit. Feltáplálja az árvákat. Az állat feltáplálja a kicsinyeit.
2. Megfelelő táplálással erőhöz juttat, erőre kapat, meghízlal. Beteget, lefogyott embert, sovány állatot feltáplál. Nektek őszintén az igazt, oh nézők, kimondom én, | Esküszöm Bacchusra, ki engem föltáplála ünnepin. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
3. (átvitt értelemben, ritka) <Szellemi képességet> kifejleszt. Déméter, aki feltápláltad elmém, | Oh, hadd legyek méltó szent titkaidhoz! (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
feltáplálás; feltápláló; feltáplált.
