feltart
feltart tárgyas ige föltart
1. Felemel és egy ideig úgy tart vmit. Feltartja a kezét: <rendsz. szavazásra v. jelentkezésre> felemeli a kezét; feltartja a zászlót, a zsebkendőjét. Tartsd fel három ujjad: esküdjél az égre. (Arany János)
2. Továbbhaladásában (meg)akadályoz, megállásra bír v. kényszerít, feltartóztat vkit, vmit. Ne tartsd fel, hadd menjen tovább. Feltartotta a menekülő tolvajt. Előre! Amott szalad! Fogjátok el! Tartsátok fel! (Jókai Mór) Sváb cselédek vihogtak, … egymásba karolva …, föltartották a járókelőket, megakasztották a forgalmat. (Kosztolányi Dezső) Szép proletár, … állj meg a szóra! – Nem fogsz úgyse becsapni, minek tartasz föl utamban! (József Attila) || a. <Ellenséges támadást> ellentámadással v. erős védelmi harccal egy időre elhárít, megszüntet. Egy ezreddel feltartotta az ellenség egész haderejének támadását. || b. <Csapást, ütést> felfogva elhárít. A vívó pengéjével feltartotta a szúrást. Feltartotta az állára szánt ütést. Cseng-döng paizs és sisak orma, Amint a suhogó nyilakat föltartja rezével. (Vörösmarty Mihály) Kardcsapásait nem volt képes feltartani fegyver. (Jókai Mór)
3. Munkájában akadályoz, hátráltat vkit. Ne tarts most fel, mert sok a dolgom! Nem tartalak fel, ha kérdezek valamit?
4. (népies, régies) Fenntart (3–5). Két helyet tartottak fel nekünk. Élni nem fog azon nemzet, mint azon ember sem, kit nem saját életereje tart fel, hanem csak másoknak gyámolítása. (Kossuth Lajos) Ottlétemkor színészek voltak s két-három hónapig fel bírták tartani magukat. (Arany János)
feltartás; feltarthatatlan; feltartható; feltartó; feltartogat; feltartott.
