feltör
feltör ige föltör
I. tárgyas Törve megnyit, felnyit.
1. <Csonthéjas termést v. más, kemény burokkal körülvett testet> úgy szabadít meg a burkától, hogy a burkot összetöri v. szétfeszíti. Feltör vmilyen diót v. Feltöri a diót: (átvitt értelemben is) megold vmely nehezebb feladatot; feltöri a mandulát, a mogyorót, a szilvamagot; feltöri a tojást; feltöri vminek a burkát, a héját. Keményebb diót is feltörtek már. Ez ismét új titok. S minden diót külön kell feltörni. (Mikszáth Kálmán) Rágta a csirkék nyakát, feltörte koponyájukat, hörpintgette belőle a velőt. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka) <Cipót, péksüteményt> kettétör, v. belőle egy darabot letör, hogy egyék belőle. Feltörte a zsemlét. Feltöré a cipót tétovázás nélkül. (Arany János)
2. <Pecsétet> két v. több darabra törve felnyit, hogy a vele lezárt dolog belsejéhez, tartalmához hozzáférhessen. Feltöri a levél pecsétjét. Feltörte a pecsétet, kibontotta a levelet. (Gárdonyi Géza) || a. Feltör vmely levelet: a) záró pecsétjét széttörve v. eltávolítva felnyitja a levelet. Levelet nem írt, amit neki írtak, nem törte fel. (Jókai Mór); b) illetéktelenül felnyitja a levél borítékját.
3. <Ajtót, zárat, lezárt bútordarabot> falának v. zárószerkezetének megrongálásával erőszakosan fel- v. kinyit. Feltöri az előszoba ajtaját, a kaput; feltöri a lakatot, a tolózárat; feltöri a fiókot, az íróasztalt, a szekrényt; feltöri az ajtón a zárat; feltöri a ház ajtaját; feltöri a kapu kettős zárát. Mig itt az ajtót feltörik, kimegy Hadad is. (Vörösmarty Mihály) Már jogszerü fejdelem űli a trónt, Ő vissza hivének ad ősi vagyont, Feltörhetem a kincs zárát. (Arany János–Goethe-fordítás) Lakatosért küldött. Az feltörte a zárat. (Kosztolányi Dezső) || a. <Helyiséget> a zár megrongálásával, erőszakos kinyitásával v. falának, tetejének kibontásával felnyit, hogy behatolva kifossza, kirabolja. Feltörték házát, lakását, pincéjét; feltörték a bankot, a malmot, a sírboltot. A török feltörte a városbeli pincéket. (Gárdonyi Géza) Eddig ilyen rablást nem engedtek a tisztek, … de most … Tormási maga parancsolta, hogy minden házat fel kell törni. (Móricz Zsigmond)
4. (mezőgazdaság) <Legelőt, rétet, irtást, régóta műveletlen földet> ekével felszánt. Feltörték a szikes legelőket. Feltörték az uradalmi réteket. || a. <Általában kemény földet> töredezetté v. porhanyósabbá tesz, megpuhít. A kocsi kerekei feltörték a kiszáradt földet. Kapával feltörte a kemény talajt.
5. <Testrészt, rendsz. kezet, lábat> hosszabb ideig nyomva, dörzsölve hólyagossá, sebessé tesz; kisebesít. Az ásó, a csákány, a kaszanyél, az evező feltörte a kezét. A szűk cipő feltörte a lábát. A nyereg feltörte a ló hátát. Talpát feltörte a szokatlan erőfeszítés. (Eötvös Károly) || a. Feltöri vmijét: munkája, foglalkozása, testhelyzete következtében kisebesedik, hólyagossá lesz vmely testrésze. Feltöri a combját, a fenekét a lovaglásban; feltöri a kezét a kapálásban; feltöri a lábát ebben a cipőben.
II. tárgyatlan Nagy erővel felfelé halad.
1. <Folyadék, gáz> nagy erővel hirtelen a föld felszíne fölé tör; sugár alakban fellövell. Olaj helyett sós víz tört fel. A határban hőforrás és földgáz tört fel. A pincében feltört a talajvíz.
2. <Ember, ritk. állat> vmely ellenállást legyőzve, felfelé halad, felfelé tör. Bokrokon, bozóton át törtek fel a hegygerincre. Tör fel a hegynek Ut nélkűli avaron. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, ritka) <Fiatal nemzedék> eredményesen harcol érvényesüléséért. Új nemzedék tör fel. Ma is feltör a tettre vágyó fiatalság. || a. (átvitt értelemben, elavulóban, bizalmas) Jómódra v. hírnévre tesz szert; érvényesül, beérkezik. Nézd, hogy feltört pár év alatt.
4. (átvitt értelemben) <Hang, lárma, zaj> akadály(ok)on áthatolva, erejéből alig veszítve felfelé hatol. Feltört hozzánk az ünneplő tömeg rivalgása. A föld alatti kajabajának [= kiáltozásnak] … fel kellett hozzá törni még a vastag bástyafalon keresztül is. (Jókai Mór) A mélyből feltör egy hang, Mely egykor szerelme szivemben élt! (Juhász Gyula)
5. (átvitt értelemben, választékos) <Érzelem, ill. ennek kifejezése> a bénító hatásokat leküzdve, akadálytalanul, gátlás nélkül, nagy erővel jelentkezik. Feltört belőle az örömkiáltás. Feltör a keserűség az ajkán. Örömkönyűim, … Ha föl nem törtök most …, Édes terhétől szívem megreped. (Petőfi Sándor) Soká, soká kell menni, míg végre feltör az ajkon önkéntelenül az örömkiáltás: „fű, fű”! (Mikszáth Kálmán)
feltöret; feltöretlen; feltörhetetlen; feltörhető; feltörő; feltöröget; feltört.
