feltűnő
feltűnő [ë-ű v. ë-ü v. e-ű] melléknév -en [e] v. (ritka) -leg [e], -bb föltűnő
1. Általában olyan, aki, ami, éppen feltűnik (1, 2), észrevehetővé válik. A távolban feltűnő torony; a sarkon feltűnő kerékpáros.
2. Alakjánál, megjelenésénél, elhelyezésénél, színénél fogva szembe tűnő. Feltűnő megjelölés. Az újságok feltűnő helyen közölték azt a hírt, hogy … A magyarázatot feltűnő dőlt betűkkel szedték. Feltűnő színekben pompázott. Zöld lepke … Nem száll virágot lepni meg … Nincs feltünő bársony meze, Csilló pora. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Meglepetést keltő módon szembe tűnő; szokatlan, különösen rendkívüli. Feltűnően csendes, jámbor. Feltűnő jártasságot árul el. Feltűnően kis szótöbbséggel győzött. A járókelők mind megálltak …, annyira feltűnő volt a kis vézna ember viselkedése. (Mikszáth Kálmán) || b. (gyak. túlzó) Rendkívüli <szépség>. Feltűnő szépség. Feltűnően csinos, szép. || c. (gyak. túlzó) Szokatlanul nagy, rendkívül nagyfokú. Feltűnő hasonlóság, izgatottság, lesoványodás.
3. (rosszalló) Szokatlan, ízléstelen volta miatt meglepő, megbotránkoztató; a rosszalló figyelem nagymértékben magára vonó. Feltűnő öltözködés. Feltűnően öltözködik. A hangossága is feltűnő. Feltűnően modortalan.
4. (átvitt értelemben) Figyelemre méltó <jelenség, körülmény>. E tekintetben feltűnő, hogy … A fiatal költő új verseiben feltűnő haladás vehető észre.
feltűnőség.
