felügyelet
felügyelet [l-ü] főnév -et, -e [ë, e] fölügyelet
1. Az a gondoskodás, törődés, ellenőrzés, őrködés, amellyel vki, vmi felügyel vkire, vmire. Állami, miniszteri, orvosi felügyelet; ® érettségi felügyelet; közvetlen felügyelet; az iskolák, a tanítás pedagógiai felügyelete; felügyelet nélkül; felügyelet alatt áll, tart; felügyelet alá helyez, von; vkinek a felügyelete alatt; vkinek felügyeletére ® bíz vkit, vmit; felügyeletre szorul; felügyeletet gyakorol vki, vmi felett; megszigorítja a felügyeletet; vkit megbíz vminek a felügyeletével. A növendékek képzett nevelők felügyelete alatt nevelkednek. A minisztertanács jogosult az államigazgatás bármely ágát közvetlen felügyelete alá vonni és ebből a célból külön szerveket létesíteni. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. Vkit felügyelet alá helyez: vkit vkinek, vminek a gondnokságára bíz. A hatóság a kiskorút, az elmebeteget felügyelet alá helyezi.
2. A kellő rend biztosítása végett való ellenőrzés, a rendre való vigyázás. A munkát állandó felügyelet alatt végzik. Az iskolában a hetesek felügyelete biztosítja a rendet. || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Vmire való vigyázás, gondosság, gond. [A gyapotot] nagy felügyelettel összegyűjté. (Jókai Mór) || b. Rendőri felügyelet: akár politikai, akár más tekintetben gyanúsnak látszó v. börtönből kiszabadult személynek a szabad mozgásban való korlátozása, amely abban áll, hogy előre megállapított időközönként a rendőrségen jelentkezni köteles, a tartózkodási helyéül választott v. kijelölt helységet el nem hagyhatja, és nyilvános helyeket nem látogathat. Rendőri felügyelet alatt áll, alá helyez.
Szóösszetétel(ek): 1. felügyelethiány; 2. szakfelügyelet.
felügyeleti.
