felváltva
felváltva határozói igenév és határozószó (a felvált igének -va képzős igeneve) fölváltva
I. (határozói igenév)
1. Miközben v. miután felvált (1) vkit, vmit. Társát felváltva, átvette az őrséget. Egymást felváltva olvasnak. Csendes most vára, s előbbi Pompáját … gyásszal fölváltva hanyatlik. (Vörösmarty Mihály)
2. Felváltott állapotban. Az egész pénz apróra felváltva az asztalon van.
II. határozószó Egymást követően, úgy, hogy előbb az egyik, utána a másik, ezután v. az első v. a harmadik stb. következik <a szóban forgó személyek, dolgok, körülmények, cselekvések közül>. Felváltva olvasták a könyvet. Felváltva vetett zabot és bükkönyt. Felváltva írt és olvasott. Felváltva ment autón és vonaton. Hideggel és meleggel felváltva borogatja a lábát. Fényes palotában ősi Vizsegrádon | Lakozott Erzsébet … | De felváltva az új palotában [Budán] is tart | … udvart. (Arany János) Egy szék karjához ősz szakállas zsidó volt kötözve, kit a részeg csapat emberei felváltva vallattak. (Jókai Mór)
