felvet
felvet tárgyas ige fölvet
1. (választékos) Felfelé, a magasba vet vmit; feldob. Felveti a pénzt. || a. <Feszítő erő, robbanás> a magasba vet, röpít vmit. A gőz felvetette a kávéfőző tetejét a mennyezetig. A robbanás az egész gyárat felvetette. A robbanó lég … az egész házat felvetheti. (Jókai Mór)
2. <Folyadék, kül. víz, hullám, ritk. föld> felszínére vet, emel vmit. A forró víz felveti a már megfőtt tésztát. A víz egymás után vetette föl a hullákat. A sírok megnyilának s felveték Holtaikat. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) || a. Majd felveti a pénz: annyi pénze van, hogy azt se tudja, mit csináljon vele. || b. Nem veti fel a pénz, a jómód: szűkösen él.
3. <Vmely testrészt, kül. fejet> hirtelen fölemel. Felveti a fejét; felveti a szemét: felemeli a sz., hirtelen felnéz, ránéz vkire, vmire. Önbizalommal … vetette fel a fejét. (Krúdy Gyula) Fölvetette fejét, bodros fejét, nagy, csillogó ártatlan szemeit. (Babits Mihály)
4. (tájszó) <Ágyat> bevet. Kitakarított, és felvetette az ágyat. || a. (tájszó) <Ágyat> kibont, lefekvésre előkészít; megvet. Kénye ellen volt a párna? | Én vetem fel két kezemmel, Én puhítom minden este. (Arany János) Lehúzta a kis leánynak a cipőit és … lefekteté az ágyba, mely felvetve állt az alkoveben [= alkóvban]. (Jókai Mór)
5. (átvitt értelemben) <Kérdést, gondolatot> először említ megvitatás végett. Felveti a kérdést. Új gondolatokat vet fel. Élesen veti fel a problémát.
6. (régies, irodalmi nyelvben) Kiszámít, összeszámít. Tudjuk, mely magosságig fejlődhetik a növény; fel tudjuk vetni, hány magot fog körülbelül adni. (Eötvös József) Hozd könyvemet, hadd lám, kinek vagyok Adós kamattal s hánynak? és vetem föl Az összeget. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
7. (szövőipar) <Láncfonalat> a hengerre (2) fölteker.
felvetett; felvethető; felvettet.
