felvezet
felvezet ige fölvezet
1. tárgyas Vmely magasabban levő helyre vezet (I. 1–4, (II) 1–3). Kalauzunk felvezetett bennünket a várba. Felvezette vendégét a dolgozószobájába. Felvezette a kisgyereket a lépcsőn. Megpróbálta felvezetni a gépkocsit a hegyoldalon. A padlásra is felvezették a vizet. A művészbejárón át fölvezették a színpadra, onnan pedig egy keskeny folyosóra. (Kosztolányi Dezső)
2. tárgyas (katonaság) Felvezeti az őrséget: váltásra elővezeti az ő.
3. tárgyatlan <Út, útvonal, szerkezet> vmely magasabb helyre vezet (III. 2). Az út felvezet a hegyre. A padlásra létra, falépcső vezet föl.
felvezetés; felvezetett; felvezethető; felvezető; felvezettet.
