felvidít
felvidít tárgyas ige fölvidít (választékos)
1. Bánatát, gondjait elűzve, eloszlatva vidámmá tesz, felderít vkit. Tréfáival felvidította a társaságot. Lorenzo … elkezdett komoly, gondolkozó lenni …; még a fejedelemnek kellett arról gondolkodni, hogy őt felvidítsa. (Jókai Mór) Vénségére elhatározta, hogy zord napjait a zenével fölvidítja. (Krúdy Gyula)
2. Vmi kellemes, üdítő hatásával jókedvre, vidámságra hangol vkit, vmit. A rét zöldje felvidítja a lelket.
felvidítás; felvidítgat; felvidítható; felvidító; felvidított.
