felvirrad
felvirrad tárgyatlan ige (csak 3. sz.-ben) fölvirrad, (tájszó, régies) felvirad
1. <Hajnali világosság> napkeltekor feltűnik, a sötétség eloszlásával észrevehetővé válva elterjed. Felvirradt az ég, a hajnal. || a. (alany nélkül) (ritka) Megvirrad. Még fel se virradt, mikor munkába álltak.
2. <Vmely rendsz. kedvező esemény napja, időszaka> elérkezik, megkezdődik. Felvirrad a ® napja. Felvirradt a várva várt esemény napja. Felvirradt végre a dicső nap hajnala. (Csiky Gergely) Makacsul hitt abban, hogy egyszer a szegényeknek, elnyomottaknak és gyengéknek napja is felvirrad. (Kuncz Aladár)
3. (alany nélkül) (átvitt értelemben) Felvirrad vkinek: jóra fordul a sorsa. Majd felvirrad még neked is! Bezzeg fölvirradt megint a Majornoky fiúknak … (Mikszáth Kálmán)
4. (ritka, költői) Álmából felébred. Az alvó felvirad, A bujdosó riad. (Arany János)
felvirradás; felvirradó; felvirradt.
