felvisz
felvisz ige fölvisz
1. tárgyas Magasabban levő helyre visz. Felviszi a csomagot az emeletre. Felviszi magával kocsiján a hegyre. A szél felvitte a léggömböt a felhőkig.
2. tárgyas Vmely központi helyre, kül. vidékről a fővárosba visz. Felviszi a gyümölcsöt a piacra. Felviszlek Pestre gépkocsin. Fülön fogta Jókát mindjárt hevenyébe, | S felvivé a hajdu a király elébe. (Arany János) Mikor te húsz esztendős leszel, akkor én téged fölviszlek Bécsbe. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas (sport) Felviszi a labdát: <labdajátékban> messzebbről vezetve, cselezve az ellenfél kapujához közel viszi a labdát. A csatár ismét felviszi a labdát.
3. tárgyas (ritka, költői) <Ügyet vmely magasabb bíróság v. illetékes személy elé> terjeszt; fellebbez hozzá. Pöreit császárhoz föl ne vigye senki. (Arany János)
4. tárgyatlan <Távolra ható fegyver> bizonyos nagyobb magasságra visz (II. 7), hord (III). Ez az ágyú háromezer méter magasra is felvisz.
5. tárgyatlan <Út, lépcső> vmely feljebb levő helyre vezet. A lépcső felvisz a padlásra. Ez az ösvény felvisz a hegycsúcsra.
6. (tárgyas igealak tárgy nélkül) (átvitt értelemben) Vki felviszi vmeddig: előbbre jutva elér vmely magas állást v. katonai rangot. Egyetemi tanárságig, ezredesi rangig viszi fel. Polgármesterségig is fölvihette volna. (Mikszáth Kálmán) || a. (tárgyas igealak tárgy nélkül) (átvitt értelemben, ritka) Vmi felviszi vmeddig: vmely kiadvány, színpadi mű idővel bizonyos számú, már sikert jelentő példány- v. előadásszámot ér el. A folyóirat jövőre felviszi az ötezres példányszámig. A darab még felviheti a századik előadásig is. || b. tárgyas (átvitt értelemben) Felviszi Isten vkinek a sorsát, a dolgát: magas állásba v. jómódba jut vki. Lám, csak jó az Isten, jót ád! | Hogy fölvitte a kend dolgát! (Petőfi Sándor) Márton … elment Bécsbe suszterinasnak, itt isten fölvitte a dolgát. Cipőboltot nyitott idővel. (Mikszáth Kálmán)
7. tárgyas (átvitt értelemben) Felviszi a hangot: a) <éneklés közben> egyszerre v. fokozatosan magasabb hangon kezd énekelni; b) (ritka) <beszéd, beszélgetés közben> egyszerre emelt hangon, ill. kihívóan kezd beszélni.
8. tárgyas (átvitt értelemben) <Családot, nemességet> vmely korig visszamenőleg kimutat, ill. ki tud mutatni. Nemességüket … Zsigmond, IV. Béla királyokig fel tudják vinni. (Jókai Mór)
9. tárgyas (átvitt értelemben, népies) <Vminek az árát, kamat százalékát> bizonyos mértékig nagyobbá, magasabbá teszi; felemeli. Karácsonyra nagyon felvitték a gazdák a bor árát. Kaptam is nála hitelt, csakhogy azt a jövő fertályban felvitte 43 percentre. (Jókai Mór)
felvihető; felvitel; felvitet; felvitt; felvivés; felvivő.
