felvon
felvon tárgyas ige fölvon (választékos)
1. Felhúz (1, 1b, 7). Felvonja a függönyt, a horgonyt, a zászlót; felvonja a szemét, szemöldökét, a vállát. Térdeiről fölvonta magához az árvát. (Vörösmarty Mihály) A török felvonta a vállát. Maga elé nézett. (Gárdonyi Géza)
2. A használatához szükséges kifeszített v. felhúzott helyzetbe tesz vmit; felhúz (3a, b, c, 4a, b). Felvonja az íjat, a puska kakasát, a sátort, a vitorlákat. Egész éjtszaka jó szelünk lévén, a vitorlákat felvonták. (Mikes Kelemen) Felvonja s elpattantja íját. (Vörösmarty Mihály)
3. (ritka) Fent levő helyre vontat. [A vonat elé] új mozdonyt akasztottak …, hogy kettő vonja föl a kocsikat a Karsztok irdatlan magasságába. (Kosztolányi Dezső)
felvonat; felvonható; felvont.
