fenekestül
fenekestül [e-e-e] határozószó, (gyak. finomkodó) fenekestől
1. Úgy, hogy ami alul van, fölülre kerül. Fenekestül felkavar, felráz vmit. Fenekestül felrázzák a köpüt, hogy a méhek … egymást s magukat pusztítsák. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) A legmélyebb, legtitkosabb részeket felrázva, a legteljesebb mértékben. A földön minden fölfordult fenekestül, Lábra kap a gonosz és a jó elrestül. (Petőfi Sándor) Az apa szívében fenekestül felfordult e szavakra minden indulat. (Jókai Mór)
2. A teljes összevisszaságig. Fenekestül felborít, felfordít, felforgat vmit. Az egész lakást fenekestül felforgatta, mégsem találta meg az elveszett tárgyat. [A nagyasszony] nem bánta már, ha fenekestül felfordítják is a konyhát. (Jókai Mór)
