fennáll
fennáll [n-á] tárgyatlan ige, (ritka) fönnáll (kissé választékos)
1. <Építmény, intézmény, társadalmi szervezet> létezik, van, működik (bizonyos idő óta v. bizonyos ideig, ill. vmely időpontig). Akkor még fennállt a régi vár. Az intézet már tíz éve fennáll. A hun birodalom csak néhány évszázadig állott fenn. Hej csak itt is … Hány nemes sziv vére ömlött hajdan! | Azt mondották, hazájokat védik, Azt hivék, ugy áll fenn örökkétig [= örök időkre]. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, hivatalos v. tudományos nyelvben) Érvényben van. Ez a rendelkezés már régóta fennáll. Ez a tudományos tétel most is fennáll. Még fennállt az előbbeni törvény. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) [Az orvos] „rendel„. Ez a joga … a fejedelmek irányában is fennáll. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) <Állítás> a valóságnak megfelel, igaz. Ha fennáll az, amit mondtál, akkor … || b. (átvitt értelemben) <Elvont dolog, viszony, lehetőség bizonyos időponton túl is> figyelembe, számításba veendő; megvan. Fennáll a ® lehetősége annak, hogy … Kettejük közt még mindig fennáll ez a különbség. Fennáll annak a veszélye, hogy … Ennek még most is fennáll a lehetősége.
fennállott.
