fentő [2]
fentő [2] [e] főnév -t, -je [e] (tájszó)
1. (Fok)hagymából kötött füzér, koszorú. A szegény asszony … sírt … Egy kövér asszonyság, körülrakva káposztafejekkel és vereshagyma fentőkkel, végre megsokallta. (Jókai Mór)
2. Csiga módra v. koszorú alakra összehajtogatott mézes-mákos kalács, ill. parázsban sült pogácsa.
