fénykör
fénykör főnév
1. Vmely fényforrástól bevilágított tér, elmosódó határú fényes gömb, amely kívülről tekintve kör alakúnak látszik. A gyertya, a hold, a nap fényköre. A konyhában még égő tűz kis fénykört terjeszte el. (Eötvös József) Fejem halkan hátrabágyadt, | bársonyon keresve ágyat, mit lámpám fénykörbe zár. (Tóth Árpád–Poe-fordítás)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Az a képzeletbeli kör (8), amelyen belül vkinek nemes szellemi v. erkölcsi tulajdonsága érvényesül, hat, sugárzik. Aki elsőségem fénykörét Zavarni kezdi, annak én örök Homályba döntöm vakmerő fejét. (Vörösmarty Mihály)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Embert, családot, csoportot körülvevő> pompa, előkelő környezet. Fejedelmi fénykör. Udvartartásának fénykörében sütkérezett. Elhagyta … családját, a fénykört, melyben született. (Jókai Mór)
fényköri.
