férges
férges [e] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <gyümölcs, élelmiszer>, amelyben féreg (3) van. Férges cseresznye, dió, szilva. Piros volt, de csak férges alma volt … (Arany János) Ez a gazember … elvett két krajcárt a … legrosszabb hullott és férges almáért. (Móricz Zsigmond)
2. Olyan <személy, testrész, tárgy>, amelyet elleptek a férgek (1, a), élősdiek. Férges gyerek, lakás, ruha. Férges lett a feje. Férges ágyba fektették.
3. (átvitt értelemben, ritka) Erkölcsi szempontból hitvány, romlott, züllött. Nyakaló és Tyúkodi már el- | Szedték a szavazat szépét; nekiek csak a férges Jellemü, … lelkek maradának ezúttal. (Arany János)
II. főnév -e [e]; -ét (csak 3. személyű birtokos személyragos alakban)
1. Vminek, főleg gyümölcsnek a férges (1) része. Az alma férgesét kivágjuk. || a. Nagyobb mennyiségű gyümölcsből a férgesek (1). Rakd külön a férgesét.
2. (átvitt értelemben) Vminek a silányabb, hitványabb része, selejtje (2). Neki már csak a férgese jutott. Ha az országnak java nem vállal hivatalt, kénytelen a kormány a férgeséből választani. (Vas Gereben)
Szólás(ok): hadd hulljon a férgese: a) csak hadd vesszen, fogyjon, távozzék, tűnjék el a nem odavaló; b) nem kár azért, ami silány, hitvány; ld. még dió. Közmondás(ok): Utoljára a férgese is elkel: végül, amikor már nincs miben válogatni, a rossz, a hitvány is megfelel. Jó fának is van férges gyümölcse: derék, jóravaló szülőknek is lehet haszontalan gyermekük.
férgesség.
