fésül
fésül ige -t, -jön
1. tárgyas <Hajat, emberi v. állati szőrzetet> fésűvel szálakra bontva rendez. Simára fésüli a haját. A báróné … fésülte a koromfekete, hosszú haját. (Mikszáth Kálmán) || a. (tárgy nélkül) Ez a fodrász ügyesen fésül. A borbély szesszel permetez, rizsporral hint meg, olajoz, fésül. (Kosztolányi Dezső)
2. tárgyas (szövőipar) <Szálas anyagot> fésűvel v. ehhez hasonló eszközzel lazít úgy, hogy a szálakat elegyengeti, párhuzamossá teszi, a kurtábbakat a hosszabbaktól elkülöníti.
3. tárgyas (átvitt értelemben) <Szellemi terméket, főleg írásművet, fogalmazványt> csiszol, átdolgoz, javítgat. Még fésülöm a cikk kéziratát. A beszédeket fésülik, helyrerángatják, mielőtt a közönség elé kerülnének. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: átfésül; befésül; elfésül; felfésül; hátrafésül; kifésül; lefésül; megfésül; ráfésül; szétfésül; visszafésül.
fésülő; fésülhető; fésült; fésültet.
