figyelő
figyelő [e] melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <személy, állat>, aki, amely vkit, vmit v. vkire, vmire figyel. Áhítattal figyelő közönség; az ellenséget figyelő őrszem; a távcsövén figyelő csillagász; a gazdájára figyelő kutya. || a. Figyelemre valló, figyelmet eláruló. Figyelő ajkak, szemek; figyelő tekintet.
II. főnév -t, -je [e]
1. <Kül. hivatásból, feladatként> figyelő személy. A figyelők jelezték az ellenséges gép berepülését. Az útra fegyveres figyelőket állítottak.
2. Figyelésre, megfigyelésre alkalmas, haszn. hely v. eszköz. A figyelő leégett. A figyelőt lombokkal álcázták.
3. Újságok, folyóiratok, rádió (állandó) rovata. Gazdasági, ifjúsági, irodalmi, színházi figyelő.
Szóösszetétel(ek): figyelőablak; figyelőkészülék; figyelőosztag; figyelőőrs; figyelőrés; figyelőszolgálat; figyelőtiszt.
figyelői.
