filozófus
filozófus főnév és melléknév (régies írva: philosophus is)
I. főnév -t, -ok, -a
1. (filozófia) A filozófiával (1) foglalkozó, azt művelő tudós, gondolkozó; bölcsész (1), bölcselő. Egy régi philosophus azt kérdezte egyszer a másiktól, hogy mit csinál az Isten az égben? (Mikes Kelemen) || a. (iskolai, elavult) Az 1848-ig érvényben levő iskolai rendszerekben a középfokú oktatást betetőző két évfolyamos filozófiai tanfolyam tanulója. Már az első éves philosophus eljár légációba s prédikál a vidéki híveknek. (Jókai Mór)
2. (bizalmas, gyak. tréfás v. gúnyos) A filozófiát kedvelő, filozofálni (2) szerető személy. A barátunk nagy filozófus.
3. (bizalmas) Az életet, a világot mindenbe beletörődő nyugalommal v. derűs, nyugodt filozófiával (4) néző ember. Vagy nagy filozófus, vagy nagy szamár.
II. melléknév -an Filozófusra (I. 1) jellemző, valló v. emlékeztető <rendsz. képesség, hajlam, lelki sajátság, állapot>. Filozófus elme, koponya; filozófus természet. Filozófus nyugalommal várta, nézte az eseményeket, fejleményeket. Filozófus szemmel nézi … a lelkes világot. (Csokonai Vitéz Mihály)
filozófusi.
