finánc
finánc főnév -ot, -a
1. (népies, bizalmas) Pénzügyőr. (tréfás) Finánc nem látta dohány: az állami beváltás alól elvont d.; szűzdohány. Jött az ördög hegedü szóval, Elvitte a fináncot. (Arany János–Burns-fordítás) Megérkezünk Szobra, a határállomásra, jön a finánc. (Móricz Zsigmond)
2. jelzői használat(ban) (népies, bizalmas) Ilyen személyhez tartozó, rá jellemző, vele kapcs. || a. (népies, bizalmas) A pénzügyőrséghez tartozó.
Szóösszetétel(ek): fináncbiztos; fináncfelügyelő; fináncsapka; finánczubbony.
fináncság.
