finis
finis főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
1. (sport, elavulóban) Hajrá (II. 2) A bajnokság finise. A finisben befogta ellenfelét. || a. (átvitt értelemben, bizalmas, elavulóban) <Nem sportbeli, de versenyszerű, versenyre emlékeztető küzdelemben, vetélkedésben> a végső, a befejezést megelőző szakasz. A fémgyűjtésben most jön a finis.
2. (sport, bizalmas, elavulóban) Az ebben kifejtett erőfeszítés, teljesítmény, iram. Hatalmas finisbe fog. Remek volt a finise.
