fogaz
fogaz tárgyas ige -tam, -ott, -zon
1. (műszaki nyelv) <Eszközt, alkatrészt> fogakkal (2) felszerel, (marás, vágás, vésés útján) fogakkal ellát. Gereblyét fogaz; kereket fogaz.
2. <Papirost, lemezszerű anyagot> díszítésül csipkés szélűre vág. Fogazza a polcra rakott papirost.
3. (műszaki nyelv) <Két v. több foggal ellátott alkatrészt> fogakkal egymásba illeszt, erősít. A híd gerendáit egymásba fogazzák.
Igekötős igék: egybefogaz; kifogaz; megfogaz; összefogaz.
fogazatlan; fogazható; fogazó; fogazott; fogaztat.
