fogékony
fogékony melléknév -an, -abb
1. (választékos) Olyan <személy, lélek>, aki, amely a benyomásokra igen érzékeny. Fogékony (a lelke, szíve) vmi iránt v. vmire; a természet szépségei iránt fogékony lélek; az emberi szenvedések iránt fogékony szív; fogékony szívű gyermek; fogékonnyá tesz vkit vmire. Fogékony … minden kebel a dalra, melyet énekel. (Arany János) Szívem még a rossz iránt is Fogékony volt határtalan. (Komjáthy Jenő)
2. (választékos) Könnyű felfogású, jó értelmi képességű. Fogékony tanítvány.
3. (lélektan) Olyan <érzékszerv v. élő szervezet>, amely sokféle benyomást képes felfogni.
4. Olyan, aki testi adottságánál fogva könnyen megkap vmely betegséget. Fogékony a nátha iránt. || a. (ritka, választékos) Fogamzásra hajlamos, könnyen teherbe eső <nő>. A fogékonyság nagy áldás; de nehogy a leánya fogékony találjon lenni. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
