fojtó
fojtó melléknév -n v. -an, -bb
1. Olyan, aki, ami vkit, vmit (vmibe) fojt. A kutyakölyköt vízbe fojtó gyerek; csalódását borba fojtó legény; mustot fojtó gazda.
2. Olyan, amiben v. ami miatt alig lehet lélegzeni, ami a fulladás érzését kelti. Fojtó füst, levegő, szag. Kénkő fojtó szaga terjedez el. (Arany János) A gép jött. Ismertem savanyú, | fojtó üstjét.• (Szabó Lőrinc)
A 2. sz. jelentés végén levő Szabó Lőrinc-idézet utolsó szava helyesen: füstjét.
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Nyomasztó, elviselhetetlen. Ha nemzetem sorsára gondolok, | … szivem szorítja fojtó sejtelem. (Petőfi Sándor) Zene zendűl … enyhül a | lélek vert daca, fojtó bánata. (Szabó Lőrinc)
Szóösszetétel(ek): fojtóanyag; fojtógáz; fojtólég; fojtószelence.
