fok [2]
fok [2] főnév -ot, -a
1. <A létrán, lépcsőn, hágcsón> egy azok közül a rendsz. fából, vasból v. kőből készült s párhuzamosan egymás fölé helyezett részek közül, melyekre lépni szoktak. Gyorsan felkapaszkodtak a létra széles fokain. (Krúdy Gyula) Iramodott a különböző lépcsőkön, hármasával hágva a fokokat. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben) <Fejlődésben, előrehaladásban, emelkedésben> az egymás után következő szakaszok, állomások vmelyike. Különböző fejlettségi fokok; alacsony fokon; a kezdő fokon; a civilizáció magasabb fokán; magas fokra ® hág; pályájának legmagasabb fokára ér v. hág; fokról fokra: a) egyik fokról (1–4) a másikra haladva; b) egyre inkább, egyre jobban; végső fokon: (átvitt értelemben is) végeredményben, végül, végső elemzésben. A vajdát a társadalmi lépcsőn egynéhány fokkal maga alatt tudja. (Gárdonyi Géza) S egyszer, életem csúnya fokán, | Pap akartam lenni Kalocsán. (Ady Endre) || a. (jogtudomány) <Bíróságok, hatóságok illetékességének egymás után következő sorrendjében> vmelyik fórum. ® Felső fok; vmiben ® végső fokon ítél. Nemcsak első, hanem minden fokon elutasították. || b. (mennyiségtan) <Hatványban> az a szám, amely megmutatja, hogy az alapot hányszor kell tényezőül venni. Az a3 annyi, mint a-szor a-szor a; ebben a hatvány foka 3.
3. (átvitt értelemben) Vmely érzés, folyamat, képesség, tulajdonság erejének, nagyságának bizonyos mértéke. A nedvesség foka; az öntudat foka; a munka termelékenységének foka; a teljesítőképesség foka; ® amilyen fokban; a legnagyobb fokban; bizonyos fokig; a gyűlölet legmagasabb fokán. Minő foka a megaláztatásnak kellett ahhoz, hogy egy költő szárnya annyira letörjön … (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) <Rokonsági viszonyban> kisebb vagy nagyobb távolság a közös felmenő rokonoktól. A rokonság foka; vmilyen fokon rokonságban van. Első fokon unokatestvérek. A hároméves gyerek már tudja, hogy mennyi jussa van a földből … Borzasztóan mulattatott, hogy meg akarnak tanítani rá, hogy milyen címen, milyen fokon, ágon van nekem s az összes Móricz-gyerekeknek jussa a Pallagi telekhez. (Móricz Zsigmond) || b. (nyelvtudomány) Vmely melléknév jelentette tulajdonság, állapot mértékének kifejezési formája.
4. (fizika) Olyan mérőeszköz beosztásának egy egysége, mellyel a hőtartalom v. vegyi tartalom mennyiségét v. a légnyomás nagyságát mérik (jele: °). Celsius fok; Maligán-fok; +5°; –2°; a hőmérő 5 fokon áll, 2 fokra esik, süllyed, 25 fokra emelkedik, 20 fokot mutat; a higanyoszlop 3 fokkal emelkedik. || a. jelzői használat(ban) (fizika) E beosztás egységének megfelelő nagyságú, mérvű. Hány fok meleg, hideg van? Másnap nagypéntek volt, éjjel jött egy két fok mínusszal fütyülő szellő. (Jókai Mór) A hőmérő 34 Celsius fokot mutat, árnyékban. (Nagy Lajos)
5. (csillagászat, földrajz, mértan) A kör 360-ad része; az e körcikkhez tartozó szög és körív mint mértékegység. ® Hosszúsági fok; ® szélességi fok. A háromszög szögeinek összege 180 fok. Egy fokban 60 perc van. 45 fokban elhajlik. Nem tudta, hol lehet, mely tájon. A földabroszon bizony nem tudta volna megmutatni a szélességi és hosszúsági fokot. (Móricz Zsigmond)
6. (zene) Vmely hangsornak az alaphangtól számított bizonyos sorszámú hangja, ill. az erre a hangra épülő akkord.
Szóösszetétel(ek): 1. fokkör; fokmérték; fokragozás; 2. alapfok; elsőfok; forrásfok; hatásfok; hőfok; középfok; kultúrfok; lépcsőfok; létrafok; másodfok; szeszfok; tetőfok.
foknyi; fokú.
