földes
földes [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Földdel (6) elkevert, ill. a rárakódott, rátapadt földdel beszennyezett, beborított. Földes homok. A hullott alma, a leesett vajas kenyér földes lett. || a. Az eredetileg is rajta levő földtől kellően meg nem tisztított. Földes burgonya, retek.
2. Föld (6) szállítására alkalmas, haszn. <eszköz>. Földes kordé, zsák.
3. Olyan <helyiség>, amelyben padlózat helyett ledöngölt föld (6) van. Földes istálló, konyha, lakás. Föl és alá topogott a dohos kis földes szobában. (Gárdonyi Géza) Azon az estén, eső kerekedvén, beszorultak a tanya kis földes szobájába. (Babits Mihály)
4. (ritka, tájszó) Olyan <személy>, akinek földje (7) van, aki földet művel. Ki fizeti a Tisza gátköltségeit? – ugye mink fizetjük, földes emberek, tanyások, adó szerint? (Móricz Zsigmond)
földesség.
