főrendű
főrendű [ë v. e] melléknév és főnév (régies)
I. melléknév A főrendek (2) közül való; a főrendekhez tartozó <személy>; főnemesi, főúri. Főrendű ifjú, hölgy, pártfogó; főrendű urak, vendégek. Én kívánok igazságot, én főrendű férfiú … (Vörösmarty Mihály) || a. (ritka) Magas rangú <személy>. [Családomból] követek, főrendű hivatalnokok kerültek ki. (Tolnai Lajos)
II. főnév -t, -ek, (-je) [e, e] Főrendű (I) személy; főnemes, főúr, mágnás. A főrendűek társaságában.
