formájú
formájú melléknév (csak jelzővel)
1. (főnévi jelzővel) Olyan, amilyen formája a jelzővel megnevezett dolognak, testnek v. ritk. élőlénynek van. Levél formájú dísz; láda formájú bútordarab; kígyó formájú hal. || a. A jelzővel megnevezett személy, tárgy, dolog külsejéhez hasonló, arra emlékeztető. Munkás formájú férfi; kamra formájú helyiség. || b. (főnévi névmási jelzővel) Magam formájú ember: a) körülbelül olyan testalkatú, mint én; b) (átvitt értelemben) olyan gondolkodású, természetű, mint én.
2. (melléknévi v. melléknévi névmási jelzővel) Olyan <személy, esetleg állat v. tárgy>, akinek, amelynek a jelzővel meghatározott v. ahhoz hasonló, arra emlékeztető formája (I. 1), megjelenése, ill. testalkata van. Jó formájú fiatalember; szép formájú versenyló; öblös formájú edény; hasonló formájú könyv; sokféle formájú díszítés. Ilyen formájú táskát szeretnék. Ez a szék más formájú, mint amaz. Számszerijat, minden nemüt és formájut Ácsolnak. (Arany János) Péter egy hosszúkás hivatalos formájú levelet vett fel a … postájából. (Gárdonyi Géza) [Mariett] keze … olyan formájú, mint az arisztokrata nőké. (Krúdy Gyula)
