formán
formán határozóragos melléknév (névutószerűen) (népies)
1. (számnév után) (régies) Körülbelül (annyi, amennyit a megelőző számnév megjelöl). Ami [vers] megmaradt is, és valami 70–80 formán az ő neve alatt forog, nem mind az övé. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. (igei alak után) (ritka) Félig-meddig …; majdnem hogy …; láttam formán: félig-meddig láttam; úgy-ahogy láttam; parancsolva formán: kissé parancsoló módon. Mácsné is csakolyan nem-látlak formán jár el Pali mellett, mint azelőtt. (Gárdonyi Géza) Már kezdődött formán a nyár. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): gondolomformán.
