förtelem
förtelem [e-ë] főnév ..lmet, ..lme [e, e], fertelem [ë-e-ë]
1. Az, ami érzékeinkre hatva undort, utálatot kelt; mocskos, undok, visszataszító dolog, tárgy, körülmény. Valóságos förtelem, oly szennyes itt minden! Közeledni sem merek ehhez a förtelemhez. Megútáltam és | megvetettem az embert, az egész | földi förtelmet. (Szabó Lőrinc) || a. (gyak. állítmányként) Az, ami erkölcsileg v. a társadalmi illendőség szempontjából undort kelt. Az alvilág förtelme. Förtelem hallgatni mocskos beszédét.
2. (ritka) Erkölcsi és testi undort keltő személy. Valóságos förtelem ez az ember! A boszorkány … Szűlt oly förtelmet, minő csak Akkoron születhetik, ha Föld s pokol ölelkezék. (Petőfi Sándor)
