füvel
füvel [e] ige -t, -jen [ë] (népies, régies)
1. tárgyatlan <Állat> legel. Füvelj bárgyú lúd a sovány gyöpön. (Tompa Mihály)
2. tárgyas <Állatot> füvön legeltet, fűvel tart, etet, táplál. Füveli a jószágot, nem istállózza.
Igekötős igék: lefüvel.
füvelés; füvelget; füveltet; füvelő.
