farol
farol tárgyatlan ige -t, -jon
1. <Mozgásban levő igavonó állat v. jármű> farával, hátsó részével oldalt (el)mozdul. Farol a ló. A síkos úton erősen farol az autó. || a. <Személy> járművét, kül. szekerét annak hátsó végével oldalt elmozdítja. A kocsis balra farolt. Jól van no, majd odább farolok, – válaszolt a fazekas. (Tolnai Lajos)
2. <Személy, ritk. állat> hátrafelé, farral előremegy. Kifelé farol a szobából.
Igekötős igék: befarol; elfarol; félrefarol; hátrafarol; kifarol; megfarol; nekifarol.
farolás; faroltat; faroló; faroltatás; faroltató.
