fed
fed [ë v. e] tárgyas ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë], (népies) föd
1. Vmi fed vmit: vmi rendsz. felülről, pontosan ráillően v. védőleg úgy van rajta vmin, hogy az alatta levő dolog nem látszik; takar, borít. Hó fedi a hegyeket. Fejét kalap fedte. Szürke fellegek fedték az égboltozatot. (Krúdy Gyula) A falu … minden útjának testét por fedi. (Nagy Lajos) || a. (ritka, választékos) Vki fed vmit: vmivel eltakar, láthatatlanná v. védetté tesz vmit. Arcát fátyollal fedi.
2. Vmit tetővel, fedővel v. borítóanyaggal ellát. Cseréppel fedik a házat. Régen náddal is fedtek épületeket. Nádtors lőn az ágya, zsombok a párnája, | Isten kék egével födve a tanyája. (Arany János) || a. Tetőt fed: a tefőfedés munkáját végzi. || b. (fényképészet) <Negatív képet, kül. lemezt> kelleténél világosabb részein lakkal, esetleg festékkel bevon. Kissé fedni kellene ezt a lemezt.
3. (mezőgazdaság) <A szőlővesszőt, ritkábban a rózsafát> ősszel földre hajlítja és szalmával v. földdel takarja be. Fedik már a szőlőt.
4. (régies) Fedez, véd, vmely támadás, bántalom ellen. [A csapat] födje az elgyengűlt daliákat, hölgyeket, apró Gyermekeket, kik azon tájon gyülekezve maradtak. (Vörösmarty Mihály) || a. (átvitt értelemben) Fedve van: nem érheti vád, előre biztosította magát az esetleges váddal szemben.
5. (átvitt értelemben) Vmi teljes mértékben megegyezik vmivel. Fedi a ® valóságot. Kijelentései nem fedik a valóságot. Válogatta szavait, hogy födjék a valóságot. (Kosztolányi Dezső) || a. (mértan) A két idom fedi egymást: a k. i. egybevágó. || b. (átvitt értelemben, ritka, régies) Fedez (5) vmit; egyenlő értékű vmivel. Van egy csekély birtokom, … gondolom, hogy kétezer frank fedve lehet általa. (Jókai Mór)
6. (műszaki nyelv) <Nyerscukrot> gőzzel v. vízzel mos. A nyerscukrot gőz v. víz ráfúvásával fedik, mossák.
7. (játék) <Kártyajátékban kijátszott lapot> magasabb értékűvel üt. Az ellenfél kijátszott dámáját a királlyal fedte.
Igekötős igék: átfed; befed; elfed; felfed; lefed; ráfed; visszafed.
fedet; fedhető.
