felbujtó
felbujtó melléknév és főnév fölbujtó (jogtudomány)
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki vkit felbujt. A felbujtó cinkosok megszöktek.
2. Felbujtásra irányuló. Felbujtó tevékenységével ő bontotta meg a rendet.
II. főnév -t, -ja Felbujtó személy. Elfogták a felbujtókat. A felbujtó tagadott a tárgyaláson. Halvány terv kezdett bontakozni benne, hogyan … tenné meg felbujtónak a törvény előtt a lányt, ha mégis hurokra kerülnének. (Hunyady Sándor)
