felél
felél [l-é] ige fölél
1. tárgyas Szükségleteire fordítva, kül. táplálékul elfogyasztva teljesen felhasznál, elkölt. Az egész készletét felélte. Mindent feléltek, ami nyáron termett nekik. Minden vagyonát felélte. Helytelen volna, ha termelésünk nagy részét felélnénk, és csak keveset fordítanánk befektetésekre. Csak a gazdag, csak a zsarnok Élt föl minden földi jókat. (Ady Endre)
2. tárgyatlan (régies, irodalmi nyelvben) Életre támad, feléled. A haza szíve felélt százados álom után. (Vörösmarty Mihály) Portested is szét hulland így, igaz, De száz alakban újolag felélsz. (Madách Imre)
felélés; felélhető; felélő; felélt.
