felelőtlen
felelőtlen [e-e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -ül, -ebb [e]
1. Olyan <személy, testület, közösség>, aki v. amely tetteiért, magatartásáért, nyilatkozataiért nem vállal felelősséget, v. nem gondol arra, hogy értük felelnie kell. Felelőtlen demagóg. Felelőtlen elemek műve volt az egész tüntetés. || a. Megbízhatatlan, könnyelmű, vétkesen meggondolatlan. Felelőtlen alak.
2. Ilyen személyre v. testületre jellemző <cselekedet, megnyilatkozás>; felelősségérzet hiányára, könnyelműségre valló. Felelőtlen beszéd, ígéret, izgatás, kijelentés, magatartás. A régi választásokon felelőtlenül ígértek a jelöltek fűt-fát. Gondolkozzam a sorsomról és a gyermekemről, ezt mondják nekem … De hát tudnak-e ennél a habozó, felelőtlen … tanácsnál egyebet adni nekem? (Kaffka Margit)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (ritka) Felelőtlen személy. A felelőtlenek sok kárt okoztak könnyelmű ígéreteikkel.
